Az életet egy nagy tervvé változtasd, ahol az a cél, hogy folyamatosan tökéletesítsd magad.
------------------------
Vay Sándor
író novellái édesbús hangulata Krúdy hangját előlegezi:
" Olyan kúriának a mohos fedélen csurog be az eső,
ahol hajnali szürkületbe hajnal piros hasadásába sírt bele a hegedű.
Bajnokfű, összezsugorodott tormalevél a kertekben.
Rózsaszín, szúrós bogáncsot ingat a szél,
és vadkomló kúszik az elvadult rózsatőkére.
Fekete bodzavirág hajolt búsan a töredezett kerítésre.
A sírva vigadás duhaj lármája úgy hangzott, akárcsak keserű, vad, halotti orgia."
-------------------------
Vay Sándor cím nélkül
Forró vágyak lángja éget.
Egyszer még ölelni téged úgy mint egykor, hajdanán.
Morajlott a tenger habja, Olasz égnek hunyó napja
Bíborfényben szállt alá.
Ajkad ajkamat kereste,
Ránk borult a csöndes este,
A megszentelt nagy magány.
Édes- kettős, nagy magánya
Szívem már hiába várja
Emléke maradt csupán.....
-------------------------------
Fel nagy örömre,
Ma született,
Aki után
A Föld epedett.
Mária karján
Égi a lény,
Isteni kisded
Szűznek ölén!
Egyszerű pásztor,
Jöjj közelebb:
Nézd a te
Édes Istenedet.
Gárdonyi Géza
--------------------------------
Füstöl a víz, lóg a káka
kókkadón a pusztaságba.
Dunnába bútt fönn a
magas.
Sűrű csönd ropog a havas
mezőben.
Kövér homály,
zsíros csendes:
lapos lapály, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hall-
hatón kotyog még a kásás
tavon magába.
Jeges ágak között zörgő
időt vajúdik az erdő.
Csattogó fagy itt lel
mohát
s ideköti csontos lovát
pihenni.
És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztnak valók
járkálni.
Tanya,- körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet:
eljátszik.
Az ól ajtaja kitárva.
Lóg,nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
csövestül!
Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot,
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek ím a
sötétben.
Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
iszapba.
József Attila: Holt vidék
-----------------------
És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztnak valók
járkálni.
Tanya,- körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet:
eljátszik.
Az ól ajtaja kitárva.
Lóg,nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
csövestül!
Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot,
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek ím a
sötétben.
Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
iszapba.
József Attila: Holt vidék
-----------------------
