"Lásd, az ajtó előtt állok és zörgetek.
Ha valaki hallja hangomat és megnyitja az ajtót,
be fogok menni hozzá és vele vacsorálok és ő énvelem.
Jel.3:2o
---------------------
A szeretet gyógyít, a harag káros.
Ennek következtében a harag a legnegatívabb érzés,
amivel az embernek meg kell birkóznia.
---------------------
"Meg ne szomorítsátok Isten Szent Szellemét,
amivel elpecsételtettetek a teljes váltság napjára.
Minden keserűség, bosszúság, harag, kiáltás és káromkodás
kivetessék közületek, minden gonoszsággal együtt!
Sőt legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok és bocsássátok
meg egymásnak, mint ahogy Isten is Krisztus által megbocsátott nektek."
---------------------
Ismerd el, hogy a haragod bűn!
Valld be Isten előtt, hogy a haragod bűn!
Kérd Istent, hogy vegye el agresszív magatartásodat.
Adj hálát Istennek irgalmáért, kegyelméért, erejéért.
-----------------------
Sokan olyan sok időt töltenek önmaguk önsajnálatával,
hogy nem marad erejük az alkotó munkára.
---------------------
Nem a körülményeknek, hanem a gondolkodásmódnak
kell megváltozni.
----------------------
Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van.
Nem az áll itt, hogy minden jó, hanem hogy jóra munkálnak a dolgok.
--------------------
Senki sem élvezi a próbákat, mégis a Jakab 1,2-3 ezt mondja:
Teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésbe estek,
tudván, hogy hitetek megpróbáltatása kitartást szerez.
Igy fejlődünk lelkileg és szellemileg érett személyiségekké!
---------------------
Csak a tűz edzi az embert is, mint az acélt.
Életünk próbái szükségesek, hogy megerősödjünk.
----------------------
Hogyan legyünk sikeresek?
"Nem tudom megtenni, nem járok sikerrel, veszíteni fogok..."
Mindig ugyanaz a nóta! De mi lenne, ha változtatnánk a
" dallamon "
Értékeljük újra saját magunkkal kapcsolatos, téves vélekedéseinket,
és fordítsuk át negatív énképünket pozitívvá.
Nehézségek, kihívások, álmok...És jönnek a negatív gondolatok, amint
ezek akadályt képeznek terveink megvalósításában. Egykor az iskolában,
ma a munkában vagy szabadidős tevékenységeink során, sőt, egész érzelmi
életünkben " gondolati vírusként " terjedhet a rossz önértékelés. Nem könnyű
ennek tudatára ébredni, mert természetesen a belső érvek, melyek alátámaszt-
ják a sikertelenség okait, úgy tűnik, kivédhetetlenek és racionálisak.
Minél kevésbé hiszünk önmagunkban , annál kevesebb sikert érünk el.
azonosítsuk a negatív énkép és életszemlélet hatásait, és próbáljuk átfordítani
az ilyen automatizmusokat pozitív reflexekké. mintha " újraprogramoznánk "
magunkat..
" Nem vagyok képes elérni a célt"
Ilyenkor úgy tűnik számunkra, hogy a cél elérése végtelen számú nehézségbe
ütközik. Ami még rosszabb, keressük az érveket, melyek megerősítik a kudarc-
ba vetett hitünket - és szükség esetén kitalálunk egyet. Ez egyrészt azt eredmé-
nyezteti, hogy nem vállalkozunk semmire , meg sem próbáljuk elérni a célunkat,
másrészt ellenkező irányt is vehet: állandóan a " nekirugaszkodás " állapotában
vagyunk. Ez utóbbi eredhet abból a családi háttérből vagy személyes meggyőző-
désből, mely jobban értékeli az erőfeszítést, mint a megvalósítást.
" Miért vélekedünk így? "
" ha így folytatod elbuksz." " Ez a vizsga túl nehéz neked "... megannyi gyakran
hallott vélekedés, melyek fékezik a kísérletezést. Olykor a szülők otthon vagy a
tanárok az iskolában is kitűzhettek szinte elérhetetlen célokat, amelyek gyengí-
tették önbizalmunkat. Később egyes munkahelyi vezetők is hozzájárulhattak ehhez.
Helyette a pozitív üzenet.
- Ha mások el tudják érni én miért ne tudnám ?
- Mindenki a maga módján legyen céltudatos.
- Bár a kudarc kockázatával jár, akkor is igyekszem célba érni.
" Nem érdemlem meg a sikert "
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a siker túl szép ahhoz, hogy részünk
legyen benne. Vagy sokszor úgy véljük , hogy úgysem vagyunk dicséretre méltók,
mert az erőfeszítéseink nem elégségesek, és nincs elég tehetségünk.
Miért vélekedünk így?
"Nem tudom megtenni, nem járok sikerrel, veszíteni fogok..."
Mindig ugyanaz a nóta! De mi lenne, ha változtatnánk a
" dallamon "
Értékeljük újra saját magunkkal kapcsolatos, téves vélekedéseinket,
és fordítsuk át negatív énképünket pozitívvá.
Nehézségek, kihívások, álmok...És jönnek a negatív gondolatok, amint
ezek akadályt képeznek terveink megvalósításában. Egykor az iskolában,
ma a munkában vagy szabadidős tevékenységeink során, sőt, egész érzelmi
életünkben " gondolati vírusként " terjedhet a rossz önértékelés. Nem könnyű
ennek tudatára ébredni, mert természetesen a belső érvek, melyek alátámaszt-
ják a sikertelenség okait, úgy tűnik, kivédhetetlenek és racionálisak.
Minél kevésbé hiszünk önmagunkban , annál kevesebb sikert érünk el.
azonosítsuk a negatív énkép és életszemlélet hatásait, és próbáljuk átfordítani
az ilyen automatizmusokat pozitív reflexekké. mintha " újraprogramoznánk "
magunkat..
" Nem vagyok képes elérni a célt"
Ilyenkor úgy tűnik számunkra, hogy a cél elérése végtelen számú nehézségbe
ütközik. Ami még rosszabb, keressük az érveket, melyek megerősítik a kudarc-
ba vetett hitünket - és szükség esetén kitalálunk egyet. Ez egyrészt azt eredmé-
nyezteti, hogy nem vállalkozunk semmire , meg sem próbáljuk elérni a célunkat,
másrészt ellenkező irányt is vehet: állandóan a " nekirugaszkodás " állapotában
vagyunk. Ez utóbbi eredhet abból a családi háttérből vagy személyes meggyőző-
désből, mely jobban értékeli az erőfeszítést, mint a megvalósítást.
" Miért vélekedünk így? "
" ha így folytatod elbuksz." " Ez a vizsga túl nehéz neked "... megannyi gyakran
hallott vélekedés, melyek fékezik a kísérletezést. Olykor a szülők otthon vagy a
tanárok az iskolában is kitűzhettek szinte elérhetetlen célokat, amelyek gyengí-
tették önbizalmunkat. Később egyes munkahelyi vezetők is hozzájárulhattak ehhez.
Helyette a pozitív üzenet.
- Ha mások el tudják érni én miért ne tudnám ?
- Mindenki a maga módján legyen céltudatos.
- Bár a kudarc kockázatával jár, akkor is igyekszem célba érni.
" Nem érdemlem meg a sikert "
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a siker túl szép ahhoz, hogy részünk
legyen benne. Vagy sokszor úgy véljük , hogy úgysem vagyunk dicséretre méltók,
mert az erőfeszítéseink nem elégségesek, és nincs elég tehetségünk.
Miért vélekedünk így?
