gyakran arra vágyunk ami másoknak megvan, és magunkat okoljuk, vagy a többieket hibáztatjuk
azért, hogy mi nem értük el ugyanazt. A természetben azonban lényegileg nincs egyenlőség --
a sas magasabbra szárnyal a galambnál, a rózsa pompásabb, mint a pitypang, a dzsungel termé-
kenyebb a sivatagnál. Mégis kitartunk a mítosz mellett, hogy egyenlők vagyunk, és ebből származik
elégedetlenségünk nagy része. Néhányan alacsonyak, mások magasak, vannak vonzó és csúnya
emberek, kövérek és soványak, tehetősek és szűkölködők, bölcsek és kevésbé bölcsek, és így tovább.
Ha elfogadjuk eredendő egyenletlenségünket, de megpróbáljuk a lehető legjobban kihasználni adott-
ságainkat, nagymértékben csökkenthetjük az irigység, makacsság és gáncsoskodás okozta feszültséget.
Szeresd hát magadat azért, ami vagy, feltétel nélkül, és ne várd a napot, amikor majd jómódú, bölcs,
karcsú stb.. leszel.
Becsüld meg mindazt, ami most vagy !!
